Egy lázadó naplója

Az a húsvétot, míg élek nem felejtem el! Már hazaköltöztem, otthon, családi körben telt az ünnep de nélküle! Még a bátyámnak is nekimentem, mert azt merte mondani, jobb lesz így, és jobbat érdemlek! Minden nap sírtam, és az alkohol lett az egyetlen igaz barátom egy kis időre! A család nem értette, mindenki csak azt remélte,… Tovább »

Mindig is tudtam, hogy eljön az a nap, amikor elveszítem egy időre, hiszen egy bűnözővel élni azt jelenti, hogy soha nem alszol nyugodtan és mindig azt várod, mikor jönnek a rend őrei!    Eljött ez a nap, ha jól emlékszem február 4-én, bár nem a rendőrök jöttek, hanem egy levél érkezett, amiben az ítélet jogerőre… Tovább »

Minden annyira tökéletes volt, el sem ronthatta semmi! Többet szerettünk volna együtt lenni, ezért úgy döntöttünk, kiveszünk egy albérletet, ami csak a mienk, és ahol zavartalanul együtt lehetünk! Gyorsan beleszoktam a “házaséletbe”, főzés, mosás, takarítás és mindemellett maradt idő a munkára, a bulikra és egymásra is bőven! Annyira boldog voltam, leírhatatlanul és elmondhatatlanul boldog! Időközben… Tovább »

Már mindenki elfogadta, hogy sem az ésszerű érvek, sem a fenyegetőzés semmilyen formája nem hat rám! Önfejű és szabad nő lettem, akinek saját élete, döntései és fizetése van! Ki szólhatna bele így már az éltembe? Gondoltam én, holott még csak egy gyerek voltam, egy lázadó és szüntelenül álmodozó tinilány, 2002-ben! Imádtam a munkám, a vendéglátást,… Tovább »

 Akaratos, hisztis, önfejű kislány voltam, és egy örök csavargó! Ha nem figyelt legalább egy szempár akkor azonnal megléptem! Imádtam átszökni a szomszédokhoz, sétálni a réten, az erdőben! Azt a helyet, ahol felnőttem akkor áldásnak, később természetesen átoknak gondoltam! Pedig nem panaszkodhatom, nem volt sanyarú, sem boldogtalan gyermekkorom!  Kicsit szegényes és néha magányos, de ez akkor még… Tovább »