Már mindenki elfogadta, hogy sem az ésszerű érvek, sem a fenyegetőzés semmilyen formája nem hat rám! Önfejű és szabad nő lettem, akinek saját élete, döntés
ei és fizetése van! Ki szólhatna bele így már az éltembe? Gondoltam én, holott még csak egy gyerek voltam, egy lázadó és szüntelenül álmodozó tinilány, 2002-ben!
Imádtam a munkám, a vendéglátást, a mindig más arcokat, a sok-sok bókot! Soha véget nem érő bulinak tűnt ez!
Gyorsan találtam is magamnak párt, egy szintén szabadságra vágyó, egyszerű helybeli fiú személyében! Ő is a szüleivel lakott, szabadulni akart az otthoni kötelezettségek alól, ahogy én is! Nem igazán szerettem, szimpatikus volt csak, jól kijöttünk sok mindenben hasonlítottunk! Ez elég volt ahhoz, hogy mindketten elhagyjuk a szülői házat, és belevágjunk egy közös életbe, vagy inkább egy közös albérletbe! Mondanom sem kell, a szülők nem örültek! Igazuk volt!
Felelőtlenségemnek köszönhetően terhes lettem, és bár nagyon vágytam egy gyermekre, tudtam, nem ez a fiú az, aki a gyermekem apja, életem párja lesz! Elvetettem a babát, bár nem vagyok rá büszke, mégis életem egyik legjobb döntését hoztam akkor! Természetesen a kapcsolatnak is vége lett. Kicsit meghalt bennem valami amikor véget vetettem a gyermekem életének, meg akartam ölni mindent, ami ehhez az emlékhez kötött, így hát szakítottam, és visszaköltöztem Édesanyámhoz, abba a szobába, ami azóta is üresen várt rám, hiszen Anyu tudta……. Anyu mindig tudja!
Folytattam a munkát, az álmodozást. Szerettem volna kiszakadni abból a vidéki környezetből, féltem, hogy örökre ott maradok, ott kell férjhez mennem, gyerekeket szülnöm, akiket ugyanarra az unalmas életre ítélek, ami nekem volt….de egyenlőre sem esélyem, sem bátorságom nem volt hozzá, hogy lépjek! Csak a fantáziám!
Eljött 2003 tavasza, nemsokára 18 leszek, már futok ki az időből, gondoltam én, hiszen azt hittem 22 éves koromra már férjem, gyermekem, házam és autóm lesz 🙂 A kis naiv Szandra álmai!
Egy új társaság tűnt fel a kocsmában, ritkán jöttek de akkor mindig nagy bulit csináltak! A városi fiúk, akik jönnek szédíteni a tanyasi libákat! De ahogy mondani szokták, mindig van egy srác…. Köztük is volt egy, aki soha nem tudott a nevemen szólítani, állandóan Mónikának hívott, felhívta a figyelmem a hibáimra, ha nem állt jól a hajam, ha nem volt jó a ruhám….mindenre volt megjegyzése, mégsem utáltam, szimpatikus volt igazából ez a stílus!
Soha nem zavarta, hogy ott a barátnője, mindig volt hozzám egy-két kedves vagy éppen rettenetesen ellenszenves szava! Összességében soha nem sértett meg, és soha nem éreztem azt sem, hogy a városi fiú egy újabb strigulát akarna!
Teltek a hetek, hónapok, és egyre többször jött a csaj nélkül! És eljött az a nap, amikor a barátait sem hozta, begördült egy szép új autóval a kocsma parkolójába! Azt hiszem soha nem felejtem el azt, ami akkor elhagyta a száját: Új kocsi, új nő!
Érdekes, hogy előtte is sokat találkoztunk, de akkor néztem bele először igazán a szemébe, és abba amit ott láttam, azonnal beleszerettem! Őrültség, szenvedély és veszély volt a szemében, mindig……….
Sokat beszélgettünk azon a forró júniusi napon, egész éjjel velem volt, és minden megtörtént, aminek meg kellett történnie abban az új autóban, amihez új nő jár 🙂
Csodálatosan éreztem magam, megrészegülve azoktól a szemektől, attól a szenvedélyes szextől ami közben úgy szorított és úgy ölelt, hogy másnap tele voltam kék-zöld foltokkal! Igen, ezt kerestem, ez az a férfi, aki nekem kell, ha hívhatok férfinak egy 25 éves srácot, de nekem ő volt a tökéletes!
Bár tudtam, hogy otthon a fél éves kislánya és annak édesanyja várja, aki természetesen nem az a lány, akivel a kocsmába járt, mégis mindent megtettem volna, hogy vele lehessek, és nagyon úgy tűnt, ő sem veti meg a társaságom, nagyon sok időt töltöttünk együtt! Imádtam, mindenem megvolt, amit akartam! Egy tökéletes pasi, jó meló, és bulik soha nem szűnő sorozata! Ezt az életet akartam élni, ez volt az álmom akkor!!!
Kommentek