A valóra vált álom II.

Mindig is tudtam, hogy eljön az a nap, amikor elveszítem egy időre, hiszen egy bűnözővel élni azt jelenti, hogy soha nem alszol nyugodtan és mindig azt várod, mikor jönnek a rend őrei! 

Eljött ez a nap, ha jól emlékszem február 4-én, bár nem a rendőrök jöttek, hanem egy levél érkezett, amiben az ítélet jogerőre emelkedéséről és a “bevonulás” időpontjáról írtak! 2004.04.04. él bennem dátumként, de mindegy is a pontos nap! Nem akartam elhinni, hogy két hónap, és elszakítják tőlem! Őt természetesen nem találtam, csak a levelet az asztalon, jelzésként -ez van, én meg elmentem kiinni magamból a feszültséget-

Bár tudtam, hogy az -Istenem most mi lesz Velünk- dumámra és a kétségbeesésemre van a legkevésbé szüksége, mégis úgy döntöttem megkeresem, mert mellette a helyem, talán most jobban, mint eddig bármikor! Támasza és társa akartam lenni, és biztosítani arról, hogy 3 év 6 hónap igazán nem sok, kitartok mellette végig, hiszen szeretem, bár tudtam, hogy nem várja el, legalábbis ezt mondta később!

A környékbeli vendéglátó egységekben nem találtam, ezért felhívtam a bátyám, hogy vigyen be a városba, meg kell keresnünk, mert nem tudom mik járhatnak a fejében, hol lehet és szeretnék mellette lenni! Kis idő kocsikázás után meg is találtuk, természetesen nem volt már önmaga, igazából totál részeg volt, annyira, hogy azt a bizonyos “új autót” sem tudta vezetni, hát vezettem én hazáig, jogsi és vezetési tapasztalat nélkül! A szerelem határtalan, és az ember mindenre képes a szerelemért, a szerelméért! Még autót is megtanul vezetni pikk-pakk két perc alatt! 

Mondanom sem kell, aznap már nem beszélgettünk a dologról, lefektettem és szokás szerint elkészítettem a másnaposságra jól bevált húslevest! Nem tudtam aludni, csak néztem, mert néznem kellett ameddig megtehettem s el sem tudtam képzelni, mi lesz!

Másnap megnyugtatott, minden rendben lesz, ez várható volt, nem a világvége! Neki nem, de szerintem fel sem fogta, nekem mit jelentett elveszíteni! Ha megtehettem volna, leülöm helyette! Biztosítottam róla, hogy megvárom, támogatom és mellette állok mindenben! Járok beszélőre, küldöm a csomagokat, hűséges leszek, és szeretem, szeretem, szeretem örökké! Hitte, nem hitte csak Ő tudta! Én tudtam és a mai napig tudom, hogy így lett volna, ha lehetett volna……… Készítettünk egy “haditervet”, ami arról szólt, hogy én hazaköltözöm az albérletből anyuhoz, Ő pedig bevonul és szépen leüli a büntetését, a többit meglátjuk, ne is beszéljünk róla addig! Így tettünk, de mindketten gondoltunk rá, és persze neki más terve volt, amit ekkor én még nem is sejtettem!

    Valentin nap, na ez az a nap, amit soha nem tartottam fontosnak, szeretni minden nap kell, a szerelmedre mindig gondolsz, nem kell ennek külön ünnepnap, hiszen minden nap ünnep egy szerelmes párnak! Az ő véleménye is ez volt, és különben is, volt egy kedvenc mondása, miszerint “virágot és gyűrűt nőnek soha” Szóval még jó, hogy így gondolkodtam, különben megsértődtem volna! És mégis meglepett! Este kopogtattak az ajtón, I. volt, közölte nem tudja hol a lakáskulcsa, engedjem be……és ott állt egy gyönyörű csokor vörös rózsával! Szóval virágot soha? 

Ezek az apró dolgok tettek olyan boldoggá, szerelmessé és bolonddá, ezekből tudtam, hogy hogy Ő lesz az igazi, az életre szóló nagy szerelem, aki olvas bennem és én benne, aki rám néz, és tudja! Tudtam én is, csak rá kellett néznem, hogy szólhatok, nem szólhatok, megtehetem vagy nem tehetem meg, olyanok voltunk mint két mágnes….mozdult mozdultam! Azt hittem ez az örök szerelem, azt hittem Ő is így gondolja, azt hittem ÍGY van! Benéztem…….