Az a húsvétot, míg élek nem felejtem el! Már hazaköltöztem, otthon, családi körben telt az ünnep de nélküle! Még a bátyámnak is nekimentem, mert azt merte mondani, jobb lesz így, és jobbat érdemlek! Minden nap sírtam, és az alkohol lett az egyetlen igaz barátom egy kis időre! A család nem értette, mindenki csak azt remélte, hogy vége és hamarosan megszabadulok a fájdalomtól, és újra az az ember leszek, aki voltam! Az a szeleburdi tinilány, aki a felnőtté válással vívja harcát, és megkapta a kezdő pofont az élettől! Én pedig csak vártam, hogy eljön értem, hogy visszajön értem hiszen nem tudok élni nélküle! Ezt éreznie kellett! Természetesen időközben kiderült, hogy a rá kiszabott börtönbüntetés letöltésének magkezdése eszébe sem jutott! Az Ő terve a szökés volt! Megvalósította, NÉLKÜLEM, mégis éreztem, nem fog elfelejteni ilyen könnyen! Amikor kicsit összeszedtem magam, elkezdtem dolgozni. Könnyebben teltek a napok!
Édesanyám ölében feküdtem és az élet nagy dolgait vitattuk meg, amikor hallottam egy autót megállni a házunk közelében. Megismertem a hangját, hiszen annyi éjjelen át vártam ezt a hangot amikor még együtt laktunk, és annyiszor hallottam, ahogyan a három napos italozás végeztével leállítja a motort az udvaron! A tenyerembe temettem az arcom, és izgatottan, mint egy gyerek karácsonykor, vártam mikor látom meg Őt! Édesanyám mosolya nem volt őszinte, mikor a fák mögül előlépett azzal a csábító mosollyal az arcán! Csak rohantam felé, hogy minél hamarabb megölelhessem, a karjaiban érezhessem magam! Azóta tudom, hogy egy öleléssel az ember mindent el tud mondani a másiknak szavak nélkül, tudom, mekkora hatalma van annak, ha valakit őszintén ölelsz és ő is téged! Visszajött értem! ÉRTEM!!! Hát szeret…..!
Sok időnk nem volt, szökésben lévő bűnöző lévén, de azt tudtuk, együtt folytatjuk tovább! Ismét egy boldog időszak következett! A szerelmem, ami azt hittem ennél erősebb nem lehet, csak még tovább erősödött! Természetesen a féltékenységem ezzel egyenes arányosságban nőtt! Bár külön, mégis együtt, abban a városban laktunk, ahol Ő eddig is élt, hiszen ha szem előtt vagy, nem fognak észrevenni! Be is jött ez a terv egy darabig! Időközben a féltékenységemnek és az állandó hisztériás rohamaimnak 
köszönhetően elváltak útjaink ismét, persze csak egy rövid időre! Egy kocsmában dolgoztam, elég sokan voltak aznap! Megjelent, nem félve attól, hogy bárki megláthatja és feldobhatja! Megfogta a kezem, és félrehúzott ki a tömegből a teraszra, ahol senki nem volt, majd letérdelt elém, elővett egy gyűrűt és azt kérdezte: -Ha egyszer megtehetem, hogy elvegyelek feleségül, akkor hozzám jössz?-
Mondanom sem kell, igent mondtam, és nálam boldogabb ember nem is élt akkor a földön, hiszen a “virágot és gyűrűt nőnek soha” elvből én mindkettőt megkaptam!
Újra együtt, hiszen Mi együtt mindent túlélünk sőt, menyasszony lettem, ettől kezdve bármit feláldoztam érte, értünk! Kezdett meleg lenni a talaj a városban, egyszer sikerült elmenekülnünk a rendőrök elől, de nem biztos, hogy még egyszer sikerülne ezért mennünk kellett! Először a bűntársánál húztuk meg magunkat pár napig egy másik megye nagyvárosában, de sokáig ott sem maradhattunk! Az édesanyjához mentünk, akinek nem én voltam a kedvenc meny jelöltje, mivel ugye elvettem az apát a lányától, a férfit a gyerek anyjától! Mivel csak a fiáról volt szó, megengedte, hogy az udvarában lakjunk, egy sátorban! Nevetséges volt, megalázó és rettenetesen kényelmetlen, de ott laktunk, mert ott kellett amíg elül a vihar, hiszen a “kutyák szagot fogtak”, biztos nagy erőkkel keresik Őt! Amikor már nem bírtuk tovább, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a családomhoz, a bátyámhoz! Ez még biztonságos volt, hiszen a hatóságok engem nem tudtak vele összekötni, és ha tudtak volna rólam, akkor is csak engem láttak mozogni! Végre ágyban aludhattunk, együtt lehettünk és volt mit ennünk! Persze sokáig ez sem volt megoldás, hiszen hiába járt el éjszakánként lopni és teremtett meg mindent, hogy ne ingyenélők legyünk, három gyerek mellett nem élhetett egy bűnöző! 3 város közül választhattunk, ahová 
költözhettünk, két megyeszékhely vagy a főváros! A családom természetesen marasztalt volna, de tudták, ha nem engednek lehet, hogy nem látnak többé! A családhoz legközelebb lévő megyeszékhelyet választottuk, ez is 160 km távolság volt köztem és a család között! Leszerveztünk telefonon egy albérletet, és egy novemberi esős napon elindultunk az ismeretlenbe!
Soha nem voltam még ilyen távol a családomtól, mégis boldog voltam a szerelmemmel és megbékéltem ezzel az élettel! Bár nem volt sem helyismeretem, sem a tájékozódás nem volt az erősségem, mégis a szükség törvényt bont alapon 8 nap múlva már állásinterjún voltam, két héttel a költözés után pedig már kezdtem is az új munkahelyen, hiszen most nekem kellett előteremteni a pénzt a megélhetésre! Szerencsére egy jólmenő gyárba sikerült felvételt nyernem, ahol az alapfizetés a duplája volt annak, amit az alföldön kerestem! Minden jól ment, és békésen éltünk, de valami megváltozott! I. már nem az az ember volt, akit megismertem! Most Ő lett féltékeny betegesen, állandóan meggyanúsított és kiabált a semmiért, sokat drogozott, gondolom nem tudta elviselni a bezártságot így vezette le a feszültséget!
Az állandó viták nem tartottak sokáig, az új városban nem bírtuk fél évnél tovább együtt! Kidobott, mint egy elhasznált rongyot, az éjszaka közepén egy idegen városba. A zár lecserélve, a ruháim az udvaron Ő pedig a telefon másik végéről csak azt tudta mondani, hogy megcsaltam, és szedjem össze a cuccaim, takarodjak onnan! Hát zt kapom, ezt érdemlem azután, hogy mindent feladtam érte!?
Nem tudtam mit tegyek! Egyetlen egy embert ismertem, egy srácot aki a testvéreivel és a barátnőjével lakott és a céges buszon mellette ültem! Egyszer számot cseréltünk mert majdnem lemaradtam a buszról de szerencsére a sofőr meglátta, hogy futok a busz után, és amikor felszálltam és lehuppantam mellé, leírta a számát, ha legközelebb elalszom, csörgessem meg, Ő majd szól a sofőrnek várjon!
Most nagyon jól jött ez a telefonszám, felhívtam elmondtam mi történt, és hogy nincs hová mennem, a családom az ország másik végén és pénzem sincs! Segített! Még 5 nap volt fizetésig, addig ők tartottak el, befogadtak és segítettek nekem, mintha csak egy családtag lettem volna!
Minden álmom szertefoszlott, és elveszítettem akit mindennél jobban szerettem és akiért mindent feladtam, mindez a semmiért! Fogalmam sincs, mi történt, miért kellett ez az egész…… Bíztam benne, hogy ráébred hibázott, és minden rendbe jöhet közöttünk! Nem így lett!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: